A legjobbak, akiknek érdemes volt írni! <3

2. fejezet - A múlt árnyéka

Már nem tudtam könnyeket hullajtani. Napról napra egyre immunisabb lettem a szenvedésre és a fájdalomra, már egészen megszoktam. A tehetetlenség és a gyűlölt azonban a torkomat marta, és legszívesebben darabokra tudtam volna tépni Joe-t… Minden alkalmat kerestem, kutattam hogy megtaláljam. De ez lehetetlen. Elvégre én itt vagyok, ő pedig élő. Most már, hála nekem. Gyűlölöm azt a napot, azt az órát amikor belementem a játékába. Minden egyes perc, amikor visszagondolok rá, csak még erősebbé ébreszti bennem a haragot és a gyűlöletet.

Összekuporodtam egy magányos felhőn, és érzelemmentes arccal bámultam lefelé. Az évek folyamán megtanultam tökéletesen kontrollálni az arcizmaimat, és nem felszínre hozni az érzéseimet. Ridegnek kellett lennem. És könyörületlennek. Elvégre csak így tudom játszani a szerepemet, és ez vezet majd Joe-hoz. A szél az arcomba csapta egy hosszú, fekete fürtömet. Undorodva dobtam vissza, hogy ne is lássam, de az újra visszaszökött. És újból felrémlettek a képek a régi mivoltomról. A barna hajamról, teljesen átlagos kinézetemről. Egyetlen ami maradt a régi énemből az az arcom. Minden mást elvett tőlem. Most ha rám néznek, tudják hogy ki vagyok és mi a feladatom. Hogy mi? ….

***

(Visszatekintés)

- Mit tettél velem?! – üvöltöttem.

Savanyúan elmosolyodott.

- Tudod te azt, nagyon jól. Csak nem mered kimondani. De én kimondom helyetted…

Ügyet sem vetve rá a nappaliba rohantam, egyenesen a tükörhöz. Lassítva álltam meg előtte, majdnem rosszul lettem.

- NEM! – üvöltötte az elmém, de nem bírtam megszólalni, csak levegőért kapkodtam.

- De, de… - éreztem meg Joe leheletét a nyakamon. Égetett. – Sajnálom, Lane. Valljuk be, aljasság volt. De hát ez vagyok én..Illetve voltam. Hehe. Innentől más időt írunk. Az aljasság mostantól a te reszortod. Az én pályafutásomnak vége.

Most kezdtem feldolgozni a tükörben látottakat. Barna, vállig érő hajam eltűnt. Helyette sík egyenes, derékig érő, ébenfekete fürtjeim lettek. Az arcom változatlan, csak nagyon sápadt, mondhatni betegesen fehér lett. Az alakom megnyúlt, feltűnően magas lettem és vékony. Még mindig nem tértem magamhoz.

- Hadd meséljek el neked egy történetet... Az angyalok ősidők óta léteznek. Minden kornak megvan a maga sajátossága. Tudod, mint az emberek történelmében. Minden angyalnak megvan a maga feladata… Vannak akik őrzik az embereket, vannak akik a szélsőséges időjárást irányítják, és vannak akik az elhalálozásért felelősek.

Rémülten ittam a szavait. Úgy éreztem, mintha az agyam megújult volna, és kezdett e dolog köré összpontosulni minden.

- Még időszámításunk előtt „élt” egy angyal, Brühosznak hívták. Halálozásokért felelt. Egy nap, a Földön járt kelt, amikor meglátott egy álomszép lányt. Nagyon felkeltette az érdeklődését, és napokig követte… Kezdett beleszeretni, ami angyaloknak tilos volt. Elkövette a legsúlyosabb hibát: megmutatkozott előtte. Ő megtiltotta neki ezt a románcot, de Brühosz nem engedett. Dühös lett, és kikötötte, hogy nem enged az érzéseiből…

Ő? Ki lehet az az Ő?

- Rá fogsz jönni, hogy kiről beszélek. – mondta nyugodtan.

Úristen! Olvas a gondolataimban??

- Szóval… - tehát nem. Megnyugtató. - Brühosz fellázadt ellene. Hatalmas háború lett belőle, Brühosz nagyon erős volt. De hát, Ő-t nem győzheti le senki. Elnyerte a méltó büntetését.. Nem léphetett többé a Földre. Brühosz dühöngött, teljesen megőrült. Újból megszegte a szabályokat, s mint egy elmebeteg, szabadult a Földre, és mindenkit megölt, aki szembejött vele. Az angyalok eljöttek érte, félőrült állapotban vitték elé. Ő letépte a szárnyait, és elvette a hatalmát minden felett. Nem akarta egyszerűen a pokolra taszítani.. Az nem lett volna méltó büntetés. Brühosz évekig szenvedett, de a szárnya visszanőtt…feketén.

A szavak egyre nyomasztóbban és nyomasztóbban hatottak rám.

- Ő lett a rossz, aki megszegte a szabályokat. Mindenki lenézte, és megvetette. Ő még a lányt is elvette tőle, felvitte a Mennyországba, ahová nem volt bejárása. Amikor megerősödött, a lelke megtelt haraggal, és gyűlölettel. Azonnal a Földre vezetett útja, és rejtőzködött. Néha néha feltűnt egy gyilkossággal. Így biztosított magának külön hatalmat. Szabadon ölt, nem válogatott. Annak a lelkét vitte fel, akiét éppen akarta. Kegyetlenül gyilkolászott, akár egy őrült, éjt nappallá téve. Ő már megelégelt ezt, és amikor Brühosz egy újabb ártatlan ember lelkét vitte fel, megölte. A lelkét egy külön részben zárta el a pokolban, ahonnan soha nem juthat ki. Fájdalmas tett volt ez számára, mert nem szokott ölni. De szükségét érezték, mert Brühosz elvesztette józan eszét. Pár napra rá új angyalt teremtettek Brühosz helyett. Fura kis szertartás… De majd meglátod. A lényeg az, hogy amikor megteremtették az új angyalt…fekete szárnyai nőttek. Azt rebesgették ez Brühosz átka. Az angyalok megijedtek, hogy mostantól minden új angyal fekete szárnyú lesz… Megölték az új angyalt, majd ismét újat teremtettek. Mit gondolsz?

- Fekete… - suttogtam.

- Így van. – dörmögte a fülembe. – Megijedtek… Ő teremtett még egy angyalt, aki érdekes módon nem lett fekete. De az egy fekete angyalt soha nem tudták kiiktatni Fentről. Az évek folyamán természetesen beilleszkedett az angyalok közé. De mindenki úgy tekintett rá, mint egy száműzöttre. Az évszázadok folyamán leszűkült a kör, ő maradt egyedül aki a halálozásokért felelt, mert senki nem akart vele együtt „dolgozni”. Külön élt a többi angyaltól, és nem beszélt senkivel. Végezte a munkáját, persze normális keretek belül, mert Ő figyelte minden rezdülését. Neki jutott a legrosszabb szerep.

Kezdtem felfogni a dolgokat, és úrrá lett rajtam a kétségbeesés.

- És most azt kérdezed, hogy mi hogyan jövünk a képbe, nem igaz?

Nagyot nyeltem.

- Nos. Ez a bizonyos angyal éppolyan leleményes, és álnok módon adta át nekem ezt a szerepet, mint ahogy én neked. Garantálom, hogy nem fog tetszeni… - mosolygott gúnyosan. – Ne haragudj… 467 év sok idő… És ez így igazságos. Váltjuk egymást. Ha eljön az idő, majd te is találsz valakit… - jobb kezével végigsimított a szárnyamon. – Jaj, de nem fog hiányozni ez… - nevetett hangosan.

- Most..most ez mi? – kérdeztem kábultan.

De ő csak nevetett rajtam.

- Ez drágám? A sors. Rád hárult minden. Miattad lesznek az emberek szomorúak, boldogtalanok, esetleg boldogok… Adhatsz kínt, de megkönnyebbülést is. Rettegnek, félnek tőled. Először nehéz lesz… de az évek folyamán megedződsz, ne aggódj. Irtóra dühös leszel majd rám, és szenvedni fogsz. De nem tehetsz semmit. Meg kell várnod, amíg idetalálsz. Ha eljön az a pillanat, amikor újból találkozunk, már érteni fogod ezeket. Kirekesztett lettél, egyedüli, és félelmetes. Emberek millióit tartod a markodban, meghatározod az emberek mindennapjait. Könyörögnek majd, és rettegnek tőled…de vannak akiknek szüksége van Rád, hívnak. Ne akarj úgy járni, mint Brühosz… annyit cselekedj amennyit szükséges. És ne törődj a többiekkel… Különleges a te helyzeted, és ezen nem tudsz változtatni. Ne élj vissza a neveddel…

***

Ma már teljes mértékben értem ezt a beszédet. Igaza volt. Haraggal telt meg a szívem, ahogy visszagondoltam rá, de tehetetlen voltam. Eszembe jutott a sok riadt arc, halálra vált tekintet. Gyűlöltem mindent. Mindent ami ezzel kapcsolatos… És magamat utáltam a legjobban, hisz én vagyok a Fekete Angyal. Akitől mindenki fél, retteg…Minden szenvedés okozója…. a Halál.

8 megjegyzés:

  1. baaaaa
    Szép, szép, szép, szép! Mikor jön a 3. fejezet?? Annyira jó, teljesen más, mint az eddigi írásaid, a stílus, a téma...stb...De annyira, írtóóóó jóóóóó :)

    VálaszTörlés
  2. xD nina ne dicsérj ennyire. :D
    idén szerintem már nem jelentkezem :(
    De annál tartalmasabb lesz a 3. feji:)
    puszillak

    VálaszTörlés
  3. hát...remek...mindegy, türelem rózsát terem, igaz?
    <3

    VálaszTörlés
  4. nem rózsát... :D új fejezetet :P

    VálaszTörlés
  5. Szia Prue!

    Hát alig tudok szavakhoz jutni:DD
    Imádtam :D
    Vannak olyan történetek, ahol az ilyen hosszú szöveges dolgot átugrom, de most elvarázsolva olvastam minden sorát. Na jó nem leszek drámai:D

    Kíváncsi vagyok, hogy ki is az az Ő ?! De van egy tippem, hisz ha angyalok vannak akkor talán...
    Na de nem tudom...
    Érdekes ez az egész és én sajnáltam Brühoszt bármennyire is gonosz lett :/

    Szóval várom a következő fejezetet!
    Puszillak♥:Jess

    VálaszTörlés
  6. Szia Jess! :) nagyon örülök, hogy tetszett! :))
    Szerintem jól sejted, hogy ki az az ő.. :DD Dehát majd kiderül. :) Igen, Brühosz egy kivételes eset... (:
    A következő fejezetet nemsokára hozom:)
    Puszi: Prue

    VálaszTörlés
  7. Na szóval figyeljen ide mindenki aki eljut a hetedik kommenthez!

    Némberkém - így csak én hívhatom-
    nagyon nagyot alkottál!
    Nekem leesett hogy kit takar az
    Ő hát a nagy Ő-t! :D
    na jó tuggyuk hogy Istenről van szó
    Őszintén megmondom nagyon bírom Joe Black-et

    Amúgy némberkém csodálod hogy nem akarok szerelmes lenni?
    Szegény Brühoszkám majd meghasadt a szívem érte, persze csak ha lenne...
    A fekete angyalról a sztori annyira jó volt. Egészen le vagyok hidalva...


    Idén akkor nem jelentkezel? Hát az pech
    de két óra és jövőre lesz!

    Na jólvan agyondicsérgettelek, mert télleg csúcs voltál.
    Küldöm azt vesd rá magad! :D

    Csak így tovább,siess a frissel!

    VálaszTörlés
  8. :DDDDDDDDDDDDDD köszönöm szépen. A friss már kész van, csak gépelve nincs. :D

    VálaszTörlés