A legjobbak, akiknek érdemes volt írni! <3

9. fejezet - 365

Ahogy lassan felfogtam, hogy mi történik velem, hatalmas érzelem-kavalkád dolgozott bennem. Féltem, örültem, izgatott voltam.

Kié ez a ház?

A lila ágynemű és a sötétlila szőnyeg harmonikus összhatást alkotott. Az ajtó szépen faragott tölgy volt az ablak előtt hatalmas fa terebélyesedett, de a fehér kasmír függönytől csak homályosan láttam. Az ablak mellett állt egy íróasztal, teli könyvekkel és egy asztali lámpával. A másik oldalon egy fésülködő-asztal foglalt helyet, s az ágy mellett közvetlenül mellettem egy éjjeli szekrény állt, rajta egy aranyos lámpával. Szembe velem, a falon a kedvenc együttesemről, a Linkin Parkról voltak poszterek. Jobban fókuszáltam, s mellettük kivettem az okleveleimet. Előző életemben ugyanis versenyszerűen úsztam, s különféle díjakat nyertem.

Elakadt a lélegzetem. Ez az én szobám? Nem az előző életbeli az biztos… Hanem az új?

Kitakartam magam. Kezemmel végigsimítottam a kezemen a bőrt. Ez hihetetlen! Újra ember vagyok! Kipattantam az ágyból, s hatalmas levegőt vettem. Szabad vagyok! Illatok csapták meg az orrom: rántotta, tea, virágok… Ez elképesztő! A talpam alatt éreztem a szőnyeg puha szálait, ahogy a fésülködő-asztal elé tipegtem.

Beálltam a tükör elé, s azt hittem elájulok, ugyanis a régi önmagam tekintett rám vissza. Vállig érő barna haj, barna szem, és szemöldök. Még a magasságom is visszaalakult a régire. Hosszú percekig csak álltam a tükör előtt, s néztem magam. Nem hittem a szememnek. Leültem a székre, s elöntöttek a régi emlékek. Eszembe jutott anya, apa és Peter. Peter, aki már lassan 60 éves lesz… Mintha a nagypapám lenne… Egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon. Elmosolyodtam, s letöröltem. Minden rendben. Elkezdődött az új életem.

######

Kinyitottam a szobaajtót, s lassan, bizonytalanul végigsétáltam a folyosón. Középen vékony, zöld szőnyeg terpeszkedett. A szobám mellett volt egy fürdő, s vele átellenben még egy hálószoba, mellette szintén egy fürdővel.

Elértem a lépcsőházhoz, s nagyon lassan elindultam lefelé. Lentről zajok szűrődtek fel. Edények csörömpöltek, s beszédhangot is hallottam. Egy nő és egy férfi. Valami sült, valószínűleg a rántotta, amit éreztem.

Mikor leléptem a lépcsőn a konyhából kikukucskált egy nő.

- Lane, drágám, felkeltél már? – kérdezte mosolyogva, s fejét visszahúzta. – Siess, mert elkésel a suliból! Kész a reggeli. – csilingelte szoprán hangján.

Lélegzetvisszafojtva, lassan fordultam be a konyhába. Bent tömör rántotta és teaillat volt. A nő a gáztűzhely előtt sürgött-forgott, közben dudorászott. Az asztalnál egy, a nővel egyidős férfi ült, s kávét ivott az újság felett. Mindketten pizsamában voltak.

- Lini! – ragyogott fel a férfi arca, mikor meglátott. – Felkelt, kisasszony? – mosolygott szélesen.

- Öhm.. igen. – feleltem zavartan.

- Mi van kincsem? Rosszul aludtál? Úgy nézel rám, mint egy idegenre! – mondta szórakozottan, s tovább forgatta az újságot.

- Hagyd Steph! Biztos csak ideges. – szólalt meg a nő mosolyogva.

- Igazad van. Na mi van? Le sem ülsz? Állva akarsz enni? – nevetett a Stephan-nak szólított férfi. S kihúzta a mellette lévő széket.

New York Times? Tehát New York – ban lennék?! Lassan, megfontoltan leültem mellé.

- Most komolyan! Ennyire félsz? – nevetett ismét a férfi, s szórakozottan borzolta fel a hajamat. – Sarah, nézd már meg! Mint egy zombi! – viccelődött, s grimaszokat vágott.

A nő megfordult.

- Ugyan, Lane. Ne félj! Nagyon jó iskola ez! Felesleges idegeskedned. – mosolygott kedvesen, s közben egy tál rántottát tett elém.

Stephan kíváncsian nézett rám.

- Nem fogsz megszólalni? Meddig? – kérdezte. – Csak azért, mert akkor nyugodtan bekapcsolhatom a kedvenc Rammstein albumom. – kacsintott.

Úristen! Ez most mi?? Honnan tudja, hogy utálom a Rammsteint?!

- Minden rendben. – nyögtem ki rekedten.

A férfi elnevette magát.

- Látod Sarah. Csak rá kellett ijesztenem. – mosolygott sugárzó arccal.

Sarah leült hozzánk az asztalhoz, s megcsókolta Stephant-t. Hosszan, és hihetetlenül nagy érzelemmel. Majd nevetgélve, beszélgetve nekiláttak a reggelinek. Tehát ők… egy párt alkotnak?

Teljesen össze voltam zavarodva. Új élet, új család? Stephan és Sarah… Ők lennének a szüleim? Fiatalnak néznek ki. Rámeredtem az előttem lévő tányérra. Ahogy néztem az arany színű tojásdarabokat, hirtelen tudatosult bennem, hogy éhes vagyok. Úristen! 50 éve nem ettem! A gondolatra el kellett mosolyodnom, s szórakozottan emeltem fel a villát. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Ahogy néztem Stephan-t és Sarah-t, magam sem tudom miért, de otthon éreztem magam. Biztonságban.

- Jézusom, Lane! – hallottam meg Sarah hangját. – Te tényleg nagyon stresszelhetsz… - tátotta el a száját, s az üres tányéromra meredt.

Stephan csodálkozva felnevetett.

- Úgy tűnik jó hatással van rá a levegőváltozás. Kérsz még? – kérdezte.

- Nem, köszönöm… - válaszoltam. – Azt hiszem az lenne a legjobb, ha felmennék átöltözni mielőtt még elkések az iskolából.

Sarah és Stephan kikerekedett szemekkel bámultak rám, majd egymásra pillantottak, s kitört belőlük a nevetés.

- Hát drágám, ezt fel kellett volna venni… - nevetett Sarah. – Úgy beszéltél, mint egy primadonna. – kacagott.

- Gyerünk Sissi, indulj mert lekésed a lovas kocsid. – nevetett vele Stephan is.

Rájuk néztem, s hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Kedvelem őket.

- Oké. – nevettem, s még mindig bizonytalan léptekkel elindultam a szobám felé.

Ahogy mentem fel a lépcsőn megláttam a komódon pár képet, s odafutottam.

Az első egy szív alakú képkeretbe foglalt pár volt, akik boldogan ölelik egymást a tengerparton. A másik egy esküvői fotó üvegkeretben, mellette pedig ugyanaz a pár egy kisbabával a kezükben, hatalmas boldogsággal az arcukon.

Ettől a látványtól elérzékenyültem. A családom…

Ahogy jobbra fordítottam a fejem, a legutolsó képen egy tüll-szoknyás kislányt láttam, balerina cipőben. Már épp nyújtottam a kezem érte, amikor meghallottam Stephan hangját mögöttem.

- Lini, siess. El fogsz késni. – mosolygott kedvesen.

Ijedten húztam el a kezem. Mosolyogva bólintottam, majd felfutottam az emeletre. A szobámba érve a szekrényhez lépdeltem. Hatalmas ruhatáram volt cipőkkel, sálakkal, kiegészítőkkel mindenféle fajtában, színben. Az előző életemben biztos nem tellett volna ilyenekre, Elbűvölve válogattam a ruhák között. Jézusom! Egyáltalán milyen hónap van? Annyi kérdés kavargott bennem… Sóhajtva az ablakhoz léptem, s elhúztam a kasmír függönyt. A hatalmas tölgy gyönyörű rügyekben pompázott, a fű csodaszép zöld volt. Sütött a nap, a az égen madarak szálltak. Tavasz van. Résnyire kinyitottam az ablakot, s beszívtam a természet illatát. Még minden nem hittem el, hogy ez történik velem. A szemem sarkából megpillantottam valamit az ablakpárkányon. Egy boríték volt az, rajt egy név: „Lane”. Ismerős volt. Kíváncsian, remegő kézzel bontottam fel, s ugyanazt az írást láttam, a szép dőlt betűkkel.

Drága Lane!

Örülök, hogy épségben megérkeztél! Ne haragudj a fejfájásért, nem szándékos volt, csupán elfelejtettem egy mondatot elduruzsolni. Alyssa betegre aggódta magát miattad, de most már megkönnyebbült, és minden 5 percben rád néz. Szerintem nem kell féltened, egész jól boldogul, és örül az örömödnek!

Látom eléggé össze vagy zavarodva, így próbálok segíteni pár dologban.

Chicago-ban, érthető okokból kifolyólag, nem maradhattál. Úgy gondoltuk, Nem York lenne a legideálisabb hely, itt mindent megtalálsz. Sajnálom, hogy nem avattalak be a részletekbe, de mint láthatod, minden az utolsó pillanatban dőlt el. Nem küldhettem le veled angyalokat, mert így nagy veszteség lett volna, és felborult volna a rend.

Stephan és Sarah a te szüleid. Azért őket választottam, mert eddig nem adatott meg nekik, hogy gyermekük születhessen, s emiatt boldogtalanok voltak. Sarah 25, Stephan 27 esztendős, de ne aggódj, át lettek írva a papírjaik, és ezalatt az egy év alatt 35 és 37 évesnek mutatkoznak.

Tehát, mindketten egyetemre jártak, s Sarah 18 évesen esett teherbe veled. Egészen idáig San Fransisco-ban éltetek, s Stephan munkaügyei miatt költöztetek New York-ba. Sarah dietetikus, Stephan pedig építészmérnök. Próbáltam a lehető legjobb körülményeket megadni neked, igazán megérdemled.

Van egy spániel kutyátok, jobban mondva a tiéd, akit Fülesnek hívnak, és 1 éves. A ruhatáradat Alyssa válogatta össze, remélem tetszik!

A St. Peterson High School-ba jársz iskolába, a költözés miatt ez az első napod.

Úgy juthatsz el oda, ha felülsz a kétutcányira lévő buszmegállón a 6:10-es buszra, és 6:20-kor leszállsz, közvetlenül a gimnázium előtt. 10.E osztály, emelt francia tagozat.

Remélem minden részlet elnyerte a tetszésedet! Egyébként, ha a bal csuklódra pillantasz, találsz egy anyajegyet. Ez nem egy közönséges dolog… Ha háromszor elhúzod előtte a mutatóujjadat, megjelenik a számlálód. Innen tudhatod meg – ha netán elfelejtenéd - , hogy hány napot tölthetsz még lent.

Nem húzom az idődet, élj! Ha bármi kérdésed lenne, természetesen itt leszünk! Ha pedig Alyssával szeretnél beszélni, neki is nyugodtan írhatsz, minden pénteken válaszolni fog, fogunk!

A mai dátum pedig március 17. Igen, ez egy nagyon fontos nap számodra. Ami 50 évvel ezelőtt véget ért, ugyanott folytatódik!

Vigyázz magadra Lane! Élvezd ki ezt az egy évet, élj és alkoss!

Mennyei üdvözlet

7 megjegyzés:

  1. Szia Prue!
    Hát HŰ! Ez volt az első szó amit mondtam mikor a fejezet végére értem. Talán eddig ez volt a legjobb rész :) Mindent nagyon jól megfogalmaztál, szinte odaképzeltem magam ahogy Lane és az "új pót családja" reggeliznek. Nagyon tetszett és kíváncsi vagyok milyen kalandok várnak Lanera. Szerelem? Új barátságok? Pokélbéli ellenségek és bukott angyalok? Már vrom a kövi részt és Lane első napját a suliba :D
    xoxo ;D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm Lizyy :D És mégegyszer a díjat is! :) :*

    VálaszTörlés
  3. Szia Prue!

    Jesszus mióta vártam és végre olvashattam:D Kérdéseimre a választ megkaptam, és a sejtéseim beigazolódtak:D Nagyon szimpatikus nekem Stephan és Sarah. Életvidámak, boldogok és olyan jól nézhetnek ki együtt.:) Tisztára belefeledkeztem az olvasásba, ami nem sokszor fordult még elő velem.
    Egyszóval nagyon tetszett... na jó ez két szó, de tényleg fantasztikus volt!

    Várom a kövit!
    Puszillak:*
    Jess♥

    VálaszTörlés
  4. szia :)
    nagyon nagyon jó lett a feji, kíváncsian várom, ár Lane első napját
    nagyon várom a kövi részt
    pusszancs

    VálaszTörlés
  5. Szia Prue!
    Nagyon jó lett!
    A Rammstein utálatban osztozom :/ van egy osztálytársam, természetesen fiú, és mindig hörögteti a Rammsteinjét a mobilján -.- :D
    Kíváncsi vagyok a folytatásra!
    Puszii♥

    VálaszTörlés
  6. Szia! Nagyon tetszik a blogod. :)Adnék neked díjat,csak nem tudom hogyan. :) Majd valahogy elküldöm neked. :D Addig is jöjjön meg a kedved.

    VálaszTörlés