A legjobbak, akiknek érdemes volt írni! <3

5. fejezet - Felgyúl a fény


Ahogy álltunk ott, tudtuk, hogy mindkettőnknek nagyon fontos ez a pillanat.

A férfi még mindig meghatottan nézett rám. Fenti tartózkodásom óta először voltam büszke a tettemre. Elhoztam a megváltó pillanatot egy szenvedő embernek, és nagyon melengető, megnyugtató érzés volt.

Elmosolyodtam.

- Neked itt a helyed. – mondtam, s a szemébe néztem. A lélek még jobban ragyogott, mint eddig, ami jót jelentett.

- Nektek nevetek is van? – kérdezte bátortalanul.

- Lane vagyok. – válaszoltam.

Bólintott.

- Szép név. – mondta szelíden mosolyogva.

Ez hihetetlen. Egy lélek sem mert eddig beszélni velem. Féltek, szorongtak, vagy mérgesek voltak. Meglepően jó érzés volt, hogy a férfi lelke boldog volt… én is annak éreztem magam.

- Drága Lane… - hallottam meg az érdes hangot. – Úgy látom szép munkát végeztél.

- Igen, uram! – mondtam, s akaratlanul is kihúztam magam. A férfi lelke kíváncsian nézegetett a hátam mögé.

Ő megfogta a vállam.

- Na és kivel van dolgunk, drágám? – kérdezte.

- Robert Denvel, Dél-Amerika , ács. A családját két hónappal ezelőtt hoztam fel, egy szintén amerikai nő és a kisfiuk. Megölték őket.

- Hm. Szomorú. És mi a Te halálod oka? – kérdezte a férfitől, akinek beletelt jó néhány percbe, míg a csodálkozástól válaszolni tudott.

- Megöltem magam. – mondta megilletődve.

Ő kilépett közénk. Hétköznapi jelenség volt, mégis érződött rajta a természetfelettiség. Magas, szikár alakja hihetetlen eleganciát kölcsönzött neki. Dús, barna haja az ókori görögökére emlékeztetett. Arca hibátlan volt, az idő nem hagyott rajta nyomot, Nyugodt, és barátságos volt.

- Ajjaj. – zengte mély, bariton hangján. – Nem szép dolog eldobni az életet, ha még nem jött el az idő…

- De ő szenvedett! – szóltam közbe.

Ő rám nézett.

- Te is szenvedsz, Lane. Te mégsem teheted meg, hogy eldobd a sorsod.

Szomorúan tekintettem rá vissza. A szemem sarkából láttam, hogy a férfi lelkének ragyogása halványulni kezd.

Ő is észrevette, és odapillantott. A következő pillanatban már előtte állt.

- Robert, kérem nyújtsa a kezét. – mondta szelíden. A férfi féléken elétartotta a tenyerét. Ő megérintette, s szemét lecsukta. A férfi rémnézett értetlenül, én pedig bátorító mosolyt küldtem felé.

- Hm. Értem. – szólalt meg Ő. – Mélyen a férfi szemébe nézett, s elmosolyodott. – Mr. Denvel, köszöntjük köreinkben. Menjen, a családja már várja fent! – mondta barátságosan.

A lélek felragyogott.

- Köszönöm, annyira köszönöm. – örvendezett, majd rám nézett. – Neked is, Lane. – mondta.

Visszamosolyogtam rá, s a következő pillanatban eltűnt.

- Azt hiszem… - szólalt meg Ő. - … ez a férfi egy mérföldkő mindannyiunk életében. – mosolygott. Mindig megnyugtatóan hatott rám a mosolyával. – Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutsz idáig, Lane. – mondta szomorkásan, miközben a Menny felé lépdeltünk a pua felhőkön. – Nagyon féltettelek eddig. Naivitásból idekerültél Joe helyett… Azt hittem összetörsz, és kereshetünk mást a helyedre. – csendesen lépdeltem mellette. Szavai együttérzően csengtek, megnyugtattak. Ahogy elértünk a vaskapuhoz, az magától kitárult. Ragyogó lelkek sokasága töltötte be a végtelen teret. A Nap is ragyogott, mindenki boldog volt. Egyszerre megpillantottam Robertet. Kisfiát tartotta az ölében, s reptette, játszott vele. A felesége mellettük állt, s hatalmas, boldog mosollyal figyelte őket. Majd mindhárman összeölelkezve, boldogan nevettek. Robert észrevett, s ideintett nekem, én pedig mosolyogva visszaintettem. A kisfia bátortalanul méregetett, mire Robert mondott neki valamit, s erre megnyugodva elmosolyodott.

Ahogy mentünk tovább, Ő mosolyogva nézte az arcomat.

- Látod, Lane? Megmondtam annak idején, hogy sikerülni fog. – mondta határozottan.

- Micsoda? – kérdeztem halkan.

- Hát legyőznöd. Legyőznöd a Fekete Angyalt, hogy te legyél és ne ő. Ezért a pillanatért megérte, nem igaz? – fejével Roberték felé bökött.

- De igen. – mosolyogtam.

- Tudod, emlékszem Rád az életedből… Ugyanilyen voltál halandóként. Vidám, élettel teli. – folytatta miközben leült egy sziklára, én pedig mellételepedtem. – Folytasd itt is! Tudom, nem volt szép dolog Joe-tól, én ezt aláírom… De ez a Sors. Ami ellen nem tehetsz semmit. Úgy, ahogy én sem. És úgy, ahogy Brühosz sem… - szemében düh csillant meg. – Nem te tehetsz arról, hogy ki hal meg és mikor… Hanem a Sors. Te csupán átsegíted az embereket ide hozzánk. Ahogy Alyssa mondta: Te is egy angyal vagy. Egy angyal, különös feladattal. Ne tedd tönkre magad! Nekünk szükségünk van Rád! – mondta komolyan.

Elmosolyodtam. Jól estek a szavai. Majd a távolban lévő Robertre pillantottam, s szívemet melegség öntötte el. Egészen fura érzés volt.

Ő az arcomat fürkészte.

- Mindenki képes csodákra. – mondta, s megfogta egy hajtincsemet. – Látod ezt itt?

Értetlenül pillantottam a hajam irányába, a azt hittem nem jól látok, amikor ránéztem. A hajtincs, amit mutatott ugyanis világosbarna volt. Elképedten bámultam. Teljesen elütött ébenfekete hajzuhatagomtól.

- Ez… Ez …Mi?! – kérdeztem levegőért kapkodva.

Ő elnevette magát.

- Ez? Ez kérlek egy csoda, ami veled történt. – mondta.

Alig bírtam elhinni.

- Ezzel… azt akarja mondani, hogy ha így folytatom kiszőkülök, és nem leszek többé Fekete Angyal?? – kérdeztem hatalmas mosollyal.

Ő szelíden nézett rám.

- Nem tudom. Ilyenre ugyanis még nem volt példa.

Elképesztő boldogság áramlott rajtam végig.

- Mennem kell, Lane. – szólalt meg, s mire odanéztem már nem ült ott.

Felpattantam, s hatalmas mosollyal elindultam, hogy megkeressem Alyssát, és elújságoljam neki.

A Nap sugarai fénylően verődtek vissza barna tincsemről. A Fenti létem során soha nem voltam még ilyen boldog.

3 megjegyzés:

  1. Szia Prue!
    Nagyon jó rész lett.Nem mintha az előzőek ne lettek volna :D Tök jó hogy Lane kezdi pozitívabban felfogni a dolgokat. Egyre érdekesebb a története és nagyon izgatott vagyok amiatt hogy mik várnak még rá!?
    Várom a kövit!! :D
    xoxo

    VálaszTörlés
  2. köszi lizyy, a kövi fejiben pedig kiderül mik várnak rá. :D igyekszem hozni:) puszi.

    VálaszTörlés
  3. De jóó! Már nagyon várom!
    xoxo, puszi

    VálaszTörlés